Jók ezek a három napos hétvégék, az az egy nap sokkal-sokkal többet jelent, szerintem mindenkinek. De én nagyon élvezem, hogy vasárnap este még nem fenyeget a hétfő, és tudom, hogy tovább lehet folytatni a pihenést - és tényleg nincs ilyenkor "hétfőérzésem". Persze, nem érzem magam Garfieldnak, nem utálom megrögzötten a hétfőt, csak akkor minden egy picivel döcögősebb, mindenkinél, és mindenhol.
Szombaton elruccantunk Esztergomba, mivel közel van, a vonat is igen aranyos, és szép piros, nem volt hát visszatartó erő (és igen, mellesleg a magas euróárfolyam is a segítségünkre volt). Átsétáltunk Párkányra is, tulajdonképpen mindenhová sétáltunk, amit estére eléggé megéreztünk, de hiányzott már. A vonatról pedig sokszor leszálltam volna, olyan szép helyeken döcögött el, plusz volt egy egészen hosszúnak számító alagút, amin nagyon meglepődtem - már a létezésén.
Párkányról leginkább a Duna-parti hassüttetés és a finom kaják fognak eszembe jutni, de nem baj az, maga a város/falu? elég kihalt volt, nem tudom hová lettek az emberek... biztosan Esztergomba mentek.
BL döntő is volt...rákészültem, gumicukor, és mindenféle édesség társaságában, hogy most majd bajnok lesz a Bayern. Az eredményt tudjuk, valamiért nem sikerült, az olaszoknak meg valamiért igen. Sajnáltam őket, és egészen elkenődtem, van ez így persze. Ezzel nem vagyok egyedül.
Na de, miért is a cím? Gondos ember ilyen hétvége előtt, amikor minden zárva lesz, megrohamozza a boltokat, kifosztja, és kétheti hidegélelemmel megrakodva tér haza, nyugodtan alfelől, hogy nem fog éhen halni a két nap alatt... Remélem érezhető a némi irónia. Mi ugyanis nem tartozunk ebbe a kategóriába, sőt. Gyors pillantás a hűtőre, ill. a titkos rejtekhelyekre (egy kis lakásban érdekes helyekre lehet pakolni), hogy mi van itthon, és eldöntjük, hogy eszünkben sincs vásárolni, tömegben meg főleg nem. Kenyeret meg majd sütünk...
És tényleg. Én amolyan stenderd kenyeret sütöttem, sütőben, ropogósra, leendő uram pedig a kenyérsütő gép előnyeit kihasználva méricskélt, szemlélt, majd bekészített egy édes kalácsot. Az eredmény: mindkettő ehető, a kalács édes, a kenyér egy éjszaka alvás után rágható állapotú, tehát éhen nem fogunk halni, de még nem árt finomítani a recepteken - vagy tényleg majd az új sütővel kell próbálkozni.
De az illata... jó lehet a pékeknek, nem bánnám a korán kelést, vagy az éjszakai munkát, ha ilyen illatok lengedeznek. Az egész lakást betöltötte a kalács és kenyér keverékének érdekes illata, amit bármilyen ingatlanos megirigyelhetne, szerintem könnyen lehetne vele lakást, vagy bármit eladni (kenyeret mindenképp).
Lassan eltelik a május, tervek szövődnek, érzések kavarognak, viszont ez a hét úgy tűnik egészen fontos dolgokat tartogat. Várok türelemmel, és ami majd biztossá válik, kap itt egy bejegyzést. Most pedig kerítek valami vacsoraféleséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése