Advent

Ma indul a "nagy" karácsonyi visszaszámlálás. Szerettem volna adventi kalendáriumot készíteni, nagyon bennem volt, de sehogy sem láttam esélyt a megvalósulásra. Nincs - még - varrógépem, nem volt annyi üres dobozkám, olyan egyszerűt meg nem akartam. Erre, milyen érdekes a Sors, tegnap szó szerint elém rakott egy félig kész, gyönyörű, fa - kicsit viseltes - kalendáriumot. Pár gondolat futott csak át az agyamon, hogy tényleg? És ezután már boldog tulajdonosa voltam ennek az aranyos házikónak. Van teleje, meg ajtaja, és 24 üres helye. Rendes, nyitható ajtók nincsenek rajta, tehát azért van hely a kreativitásra. Most nyomtattam figurákat, szövegeket, apróságokat, amik helyet kapnak odabent, néhány ajtó takarása mögött.
Nagyon élvezem ilyenkor a készülődést, és bizony, most meg van az a luxusom, hogy itthon ezt meg is tehetem. Utána lesz egy zűrös hetem, amit úgy tudok majd túlélni, hogy egyrészt létezik a skype, másrészt az otthon melege elkísér, és tudom, bármikor hazajöhetek, akár csak gondolatban.
Úgy tervezem, hogy majd évről-évre szebb lesz a kalendárium, mindig gyarapítom majd valamivel, de ez most így nagyon jó. Lesz rajta, benne éppen valami, ami örömet szerez mindkettőnknek, és remélem olyan tartós lesz, hogy egyszer majd a gyerekeink fogják türelmetlenül várni, mit rejtenek az ajtók.
Ez az első igazán közös karácsonyunk. Volt már egy tavaly, de az még más volt. Azért számolom ezt az első igazinak. Én fogok vacsorát készíteni, kialakulnak a saját "hagyományaink". Rendes fánk nem lesz, de mű sem. Csak egy pár fenyőág, hogy beköltöztesse a karácsony illatát a lakásba.
Nincs minden jól, de majd megtalálja minden gondolat, érzés a helyét, eltüntetve a félelmeket.

Szivárványosan

Ez a kép Vlad Gerasimov-tól származik, aki folyamatosan fantasztikus, és mesebeli háttérképeket, készít. Szinte lehetetlen kedvencet választani, nekem éppen az van kint, amit kiszúrok éppen, és a hangulatomnak megfelel.

Azért választottam most a szivárványt (bár, nem ez van kint az asztalon) mert valahogy így érzem magamat. Szivárványosan, felhőről felhőre szállva, és a nehézségek ellenére boldogan. Megtanultam varrni, de ez csak egy apróság. Sok minden kavarog bennem, és talán ezért a szivárvány, mert ezek a gondolatok színesek, és tartanak valahová. Na ez lehet rossz hasonlat, de nem érdekel. Hosszú idő után egészen kiegyensúlyozottnak érzem magamat... pozitívnak, és bizakodónak... rég írtam már le ilyesmit. Persze, ez kibillenhet, de nem olyan mélyen, mint pár hónappal ezelőtt.

Viszont továbbra is elvágyódom innen, messzire, és minél hamarabb. Nem biztos, hogy azért, hogy jobb legyen, csak más, új, eddig ismeretlen. Aztán majd kiderül, hogy mi a jobb.

Mozi és rétes

Már nagyon vártam a filmet, tipikus Twilight rajongóként (pedig nem vagyok már tini), és nem csalódtam. Egész jól összerakták, pár kritikus természetesen lehúzta, de ezek a szokásos szívtelen alakok. Ez a rész már nagyon nem tündérmese, és hűen követi a könyvet. (bár jó pár dolgot elfelejtettem már) Ja, igen, vannak benne ám olyan jelenetek, amiken kb. röhögni lehet, mert direkt olyanokat raktak bele, hogy egy fiatal lány elolvadjon a kockás hasaktól, és a lobogó hajaktól. Kicsit túlzás volt azért.
A zenéje lenyűgöz - és persze a történet is. Szeretem az ilyen értelemben elvont dolgokat, szélsőségeket.

A réteseim megsültek, és egészen jól néznek ki. Na nem magamat tömjénezem, csak jó, hogy sikerültek, nem lettek túl olajosak, túl bármilyenek, épp jók. Legalább a kajákkal nincs semmi probléma. Fénykép nem készült róluk sajna, mivel igen gyorsan fogynak. Káposztás és túrós lett, egyéb töltelékekkel nem kísérleteztem, vagy pedig nem volt hozzávaló. Baklavát is süthettem volna, de majd legközelebb. Az kicsit nehezebb - már a gyomornak.

Színes bors

Időnként elfűszerezem a dolgokat - na persze még ehető mértékben - és most éppen a színes borsra kaptam rá. Nincs még borsörlőm, így néha húsklopfolóval (ezt így kell írni?) lapítom ki az egész borsszemeket, vagy pedig veszek durvára őrölt színes borsot. Így előfordul, hogy pl. a tegnapi pizzamártásba a tejföl mellé frissen nyomott foghagyma, durvára őrölt chili, színes bors, és oregano került, és egy csipet só... nem mondom, első nyalásra ütős volt, de a pizzán fantasztikus ízeket lehetett érezni. Hol chilibe, hol borsba botlottunk, és az egész fokhagymás volt. (persze azt sem bírtam ki, hogy a tésztájába ne tegyek egy kis chilit és oreganot), de még mindig jelzem, az egész ehető.

A holnapi menü pedig rétes lesz, amitől félek egy kicsit, mert már nagyon régen csináltam, és nem tudom, hogy ez a sütő hogy fog viselkedni. Jó dolog a culinaris kísérletezés :)

Napsütés kontra rosszkedv

Elvették a jó kedvemet, igaz, csak egy aprósággal. Örülök, hogy végre nem zord idő van - a hideg nem érdekel - és sikerült beszereznem azokat a pici mütyüröket, amikből majd szép ajándékok lesznek.

A New Moon zenéjét hallgatom - vagyis a score-t, Alexandre Desplat művét, és nagyon ígéretes. Remélem így jobb lesz fimben, mint a Twilight. Persze, nagy meglepetéseket nem tartogat a történetben, de képileg mindenképpen érdekes lehet. Az első rész is gyönyörűen volt fényképezve.
A mozijegyünk holnapra esedékes, már alig várom!!

Egy új érzés

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, mert olyan ez kicsit, mint ha még mindig álmodnék. Nagy dolog történt, ami teljesen új érzéseket eredményezett. Olyan dolgok törtek elő bennem, amiknek a létezéséről nem is tudtam, de kiderült, bizony van bennem "női gén" bőven.

Minden lány, már gyermekkorában arról álmodik, hogy egyszer majd jön egy - a mesékben herceg - fiú, aki feltétel nélkül fogja őket szeretni, és elveszi őket feleségül. Aztán, ahogy telnek az évek, az álmainkról egyre inkább lemondunk, vagy elhessegetjük őket, mondván, ilyen nem létezik a valóságban. Vagy ha mégis, akkor pedig elmenekülünk, és kétségek között gyötrődünk - hogy miféle elavult dolog a házasság.

Én is az álmodozók táborába tartozom, azzal a különbséggel, hogy sosem tettem le arról, hogy egyszer majd eljön valóban az a pillanat, amikor megtalálom a társamat, aki majd feleségül vesz. Persze, nem a házasság a legfontosabb cél, főleg nem mindenáron, de úgy alakult, hogy most már ez sem olyan távoli dolog.
Szeretném a jegyesség minden pillanatát teljesen kiélvezni, hiszen remélem többször nem leszek menyasszony. A kiélvezést nem feltétlen a hatalmas esküvő megszervezésére értem (mert bizony ilyen nem lesz) hanem arra, hogy ez egy "más-állapot", valamiféle átmenet a lány és asszony között. Szimbolikusan is, és mindenhogy. Persze a népi hagyományban ez még szebben szimbolizál sok mindent, de a mai modern világban ez egy másfajta átmenet, egy folyamat része.

Megannyi érzés kavarog most bennem, és ezek nem tudom mikor fognak csitulni. Ugyanakkor nagy nyugalmat, és boldogságot érzek. Hogy ez így jó. És nem változtatnék semmin sem.

Még valami - a zene gyönyörűsége:

Várni

Feldmár azt mondja, hogy amikor várakozunk, olyanok vagyunk, mint akit felakasztottak egy fogasra. Nagyon ismerős érzés.

Köd

Tegnap este köd szállt az egész városra, talán az egész országra. a vonatból figyeltem, hogyan változik a táj, persze csak ritkán láttam a sötét miatt. Jó a ködös táj (na nem akkor, ha valaki autóval van, akkor veszélyes), szimbolikus. Tegnap este le mertem írni azt, ami régóta bennem van, volt, de nem tudom, hogy megvalósul-e egyáltalán. De ettől könnyebb lettem, vannak céljaim, de előtte még több akadály van. Bár, talán így értékesebbé válik a cél.

Ma pedig, még szinte hajnalban elkezdtünk rádiót hallgatni, majd én még egy alvás után végighallgattam a Bumeráng búcsúzását. Akárki akármit is mond, ennek köze van az emberekhez, és lezárul egy fejezet. Változások történnek mindenhol, remélem végre engem is utolér a változások szele...mert csak aazután lehet elkezdeni valamit.

A tesómék szalagavatóján hallottam Demjéntől a Felnőtt gyermekeket - eddig én ezt nem is ismertem - nagyon odaillő volt, azóta már párszor meghallgattam. Érdekes ez, hogy előbb-utóbb mindig megtalál egy olyan dal, vagy dalszöveg, ami az adott pillanatban nagyon igaz, és segít gondolkozni, talán továbblépni. A lejátszómban vannak olyanok, amiket láthatóan rengeteget hallgattam már, ezek azok a számok. Ha pedig később előkerülnek valahogy, akkor azt a már talán lezárt érzést közvetítik, ami akkor bennem volt.
Emlékekké válnak, ugyanúgy, mint az illatok.

Séta&Wamp

Ma a Wamp miatt mentünk a Deák térre, és egész hamar fel is mértük a terepet. Voltak már egészen ismerős cuccok, ill. most, hogy beköltöztek téli helyükre, így talán több árus is volt - vagy csak úgy tűnt. A leg-leg kétségkívül a táskává hajtogatható pulcsi, meg még sokan mások.

De az igazán izgalmas az az, hogy végre eljutottam a Vörösmarty térre, ill. így a Váci utcába is, majd a Dunakorzóra. Tudtam ezeknek a helyeknek a létezéséről, de még sohasem jártam arrafelé. Így nagyon tetszett, sok AHA élményem volt, nagyon kellemes séta volt, Pest igen barátságos és szerethető arcát mutatta - leszámítva a sok turistát.

És a lényeg lemaradt

Nagyon nagyon sokat tudnék írni a híres nevezetes Cheesecake-ről, megpróbálom kicsit sűríteni. Féltem az eredménytől, féltem, hogy nem lesz jó, és mehetünk az ikeába mandulatortát enni... De szerencsére nem így lett. Egészen más íze van, mint a "megszokott" tortáknak, de nem is lehet egy életen keresztül csak dobostortán, meg oroszkrémen élni. Nem húzom le ezeket sem, mert nagyon finomak, de annyi féle torta van a világon, hogy lehetetlen mindet végigpróbálni.

A rangsorban a vezető helyet átvette a cheesecake, rögtön a nyomában liheg a svéd mandulatorta, további esélyesek nincsenek. Krémes, sima, lágy torta ez, és mégis olyan egyszerű. Semmi máz, szirup, vagy hab, csak a crust (az alja) és a cream cheese (már ha lehetne itthon kapni). Nem túl édes, nincsenek benne túlzások, de pont ezért ennyire szerethető, és szépen, alig észrevehetően tűnik el egy-egy szelet a hűtőből. Pedig nem hittem, hogy ha ketten nekiesünk, akkor mi kerülünk ki győztesként. Én egy kisebb szelet után is kifekszek :) de megéri. Aztán a pluszkalóriákkal majd csak lesz valami. Bár, mostanában már elég erősen foglalkoztat a gondolat, hogy elkezdjem keresni a "helyemet" fitneszügyileg is, de mindig ott lebeg a világ jelenleg legszörnyűbb szava, a: ha...