Nem fogok finomkodni, a mai nap nem egészen úgy indult, ahogy az a nagy könyvben meg van írva(eleve 2,5 órát vonatoztam) . Na jó, mégis óvatosan fogalmazok, mert bár itt nincs nyomdafesték, a képernyő sem nagyon tűrné a szavakat, amiket használnék. Sok értelme nem lenne, már kimérgelődtem magamat, csak még mindig nem értem az embereket.
Miért jó az bárkinek, hogy ha a másikat megalázza, vagy leordítja köszönés nélkül (utóbbi már nem a saját, de egy szomszéd volt)? Nem jutok dűlőre, hogy milyenfajta örömet, vagy elégtételt jelenthet az egyeseknek, hogy becsmérelnek, vagy vádaskodnak, esetleg elégedetlenkednek...még sorolhatnám.
Van, akivel megtehetem, hogy visszaszólok, van, akinél nem érdemes, és van, hogy csak mosolyok - na ez a legrosszabb nekem, mert nem mutathatom meg, hogy tényleg mit érzek, és hogy legszívesebben nyakon önteném egy vödör vízzel.
Ilyenkor persze, eszembe jut, hogy csak pozitívan, és igyekszem a dolgok jó oldalát nézni, de több jó kell, hogy a sok rosszat ellensúlyozza.
Pl. 3. hét várakozás után hozzájutottam Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége c. könyvhöz, ráadásul egy kedvesebb kiadásban, mint amire számítottam (lsd. fent) - mostanában leszoktam a könyvvásárlásról, több okból: még nem raktuk össze a plusz könyvespolcot, túl nagy a választék, ezért inkább könyvtárba járok, és a megmaradó pénzből jó kajákat főzök.
Van egy hetem elolvasni - akkor lesz a könyvből készült film premierje - ami bőven elég :)
A vonaton pedig befejeztem Kunderától - A lét elviselhetetlen könnyűségét, amiről azt gondoltam, hogy nehezebb olvasmány, nem olvastam még tőle egy könyvet sem. Apa nem szereti, de nekem tetszett. Érdekes történet, sok szemszögből, ez élet sok-sok egyéni furcsaságára rávilágít. Jó ilyet olvasni, ezáltal, ha picit is, de többnek érzem magamat.
Egész megkönnyebbültem. Most már jó fordulatot kell, hogy vegyen a nap, és ezt 3 nap pihi követi :):)
Miért jó az bárkinek, hogy ha a másikat megalázza, vagy leordítja köszönés nélkül (utóbbi már nem a saját, de egy szomszéd volt)? Nem jutok dűlőre, hogy milyenfajta örömet, vagy elégtételt jelenthet az egyeseknek, hogy becsmérelnek, vagy vádaskodnak, esetleg elégedetlenkednek...még sorolhatnám.
Van, akivel megtehetem, hogy visszaszólok, van, akinél nem érdemes, és van, hogy csak mosolyok - na ez a legrosszabb nekem, mert nem mutathatom meg, hogy tényleg mit érzek, és hogy legszívesebben nyakon önteném egy vödör vízzel.
Ilyenkor persze, eszembe jut, hogy csak pozitívan, és igyekszem a dolgok jó oldalát nézni, de több jó kell, hogy a sok rosszat ellensúlyozza.
Pl. 3. hét várakozás után hozzájutottam Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége c. könyvhöz, ráadásul egy kedvesebb kiadásban, mint amire számítottam (lsd. fent) - mostanában leszoktam a könyvvásárlásról, több okból: még nem raktuk össze a plusz könyvespolcot, túl nagy a választék, ezért inkább könyvtárba járok, és a megmaradó pénzből jó kajákat főzök.
Van egy hetem elolvasni - akkor lesz a könyvből készült film premierje - ami bőven elég :)
A vonaton pedig befejeztem Kunderától - A lét elviselhetetlen könnyűségét, amiről azt gondoltam, hogy nehezebb olvasmány, nem olvastam még tőle egy könyvet sem. Apa nem szereti, de nekem tetszett. Érdekes történet, sok szemszögből, ez élet sok-sok egyéni furcsaságára rávilágít. Jó ilyet olvasni, ezáltal, ha picit is, de többnek érzem magamat.
Egész megkönnyebbültem. Most már jó fordulatot kell, hogy vegyen a nap, és ezt 3 nap pihi követi :):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése