A film zenéjét hallgatom (miután meglepő módon nagyon hamar sikerült hozzájutnom, zeneszerző: Mychael Danna) és próbálom eldönteni, hogy melyik szám tetszik a legjobban. Ha már tudom, majd belinkelem youtube-ról.
A filmet tegnap láttam, egyedül, a sálamba burkolózva, egy hatalmas teremben. Kevesen voltak (hála a Pesti est lehúzó kritikájának :)) de ezt egy cseppet sem bántam. Senki nem rágcsált mellettem, nem dumáltak, így tényleg élvezet volt (egy dolgot nem értek azonban, hogy amint feltűnik az utolsó képkocka, és a rendező neve, mintha mindenkiben megszólalna egy kis vészcsengő, hogy menekülés, és rohannak ki a teremből. De mégis MIÉRT? Ha már megnézek egy filmet, akkor én szeretem addig nézni a stáblistát, amíg a takarítók hagyják :) Főleg, ha szép a zene, akkor sokáig elhallgatom. Nekem az még hozzátartozik a filmhez, van pár perc, amíg visszatérhetsz a való világba, fel lehet szárítani a könnyeket, orrfújás, stb :)
Szóval a film tetszett, de a könyv viszi a pálmát. Bár, a film meghatóbb, ütősebb volt talán (ezért a hatalmas vászon) egy-két jelenetet kihagytak (nyilván nem lehet mindent filmre vinni, de 1 különöseb fontos lett volna), és hiányoztak. Jól összerakták viszont, és Rachel MacAdams is nagyon jól játszott. Azok a kritikusok pedig, akik lehúzták, ezek szerint még sosem szerettek annyira valakit, hogy féltek volna elveszíteni.
Nosztalgiáztam kicsit, mert nem is tudom, hogy február óta voltam-e multiplexben. Valószínűleg nem, és ezért jöttek vissza az emlékek. Hogy egyedül nézek egy fimlet, miközben tudom, hogy ha felnézek a kis ablakra, akkor valaki visszamosolyog rám. Tényleg jó volt.
Elismerésem a zeneszerzőnek...lehetetlen választani.
A filmet tegnap láttam, egyedül, a sálamba burkolózva, egy hatalmas teremben. Kevesen voltak (hála a Pesti est lehúzó kritikájának :)) de ezt egy cseppet sem bántam. Senki nem rágcsált mellettem, nem dumáltak, így tényleg élvezet volt (egy dolgot nem értek azonban, hogy amint feltűnik az utolsó képkocka, és a rendező neve, mintha mindenkiben megszólalna egy kis vészcsengő, hogy menekülés, és rohannak ki a teremből. De mégis MIÉRT? Ha már megnézek egy filmet, akkor én szeretem addig nézni a stáblistát, amíg a takarítók hagyják :) Főleg, ha szép a zene, akkor sokáig elhallgatom. Nekem az még hozzátartozik a filmhez, van pár perc, amíg visszatérhetsz a való világba, fel lehet szárítani a könnyeket, orrfújás, stb :)
Szóval a film tetszett, de a könyv viszi a pálmát. Bár, a film meghatóbb, ütősebb volt talán (ezért a hatalmas vászon) egy-két jelenetet kihagytak (nyilván nem lehet mindent filmre vinni, de 1 különöseb fontos lett volna), és hiányoztak. Jól összerakták viszont, és Rachel MacAdams is nagyon jól játszott. Azok a kritikusok pedig, akik lehúzták, ezek szerint még sosem szerettek annyira valakit, hogy féltek volna elveszíteni.
Nosztalgiáztam kicsit, mert nem is tudom, hogy február óta voltam-e multiplexben. Valószínűleg nem, és ezért jöttek vissza az emlékek. Hogy egyedül nézek egy fimlet, miközben tudom, hogy ha felnézek a kis ablakra, akkor valaki visszamosolyog rám. Tényleg jó volt.
Elismerésem a zeneszerzőnek...lehetetlen választani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése