Nem tudom, hogy mit is érzek a ma reggel után...örömöt mindenképpen, de félelmet, szorongást, felszabadultságot, gátoltságot is vegyesen. Úgy tűnik, hogy jó hírt kaptam, és olyan ez, amikor a tenger fenekéről lassan közeledek a felszínhez, már látom, hogy süt a nap, de még nem értem fel, és nem jutottam levegőhöz. Az eltelt időt eddig sem érzékeltem, de most már sürgetőleg hat, hogy kerüljön pont a végére. Ha ez megtörtént, akkor leírok mindent, ami most még homályos.
Csodás reggel van, szikrázó, de őszi napsütés, hulló levelek, lehet, hogy kimegyek a Margitszigetre. Túlságosan fel vagyok pörögve, és ezt nem szabad, még. Mondjuk, van mit csinálnom, szóval jobb lenne ha maradnék a fenekemen, és nekikezdenék, hátha ha belemélyedek, akkor hamar végzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése