
Számomra ez olyan érzés, mint annak idején (1999, 2001) amikor nagyon komoly árvízveszély volt. Nem tudtuk felfogni, akkor gyerekként, hogy ez mekkora veszélyt jelent. Semmi sem volt biztos, de mindenkin látszott a döbbenet. Természetesen nem akarom most ezt a helyzetet az árvízhez hasonlítani, viszont az érzés nagyon hasonló, annyi különbséggel, hogy most tudunk egy dátumot. Anno az emberek hallatlan összefogásról tettek tanubizonyságot. Minden férfi kiment a gátra (persze volt, aki nem, de azokról nem is érdemes szót emelni), és együtt töltötték, és pakolták a homokzsákokat. Otthon pedig összepakoltuk a legszükségesebbeket. Más állapot volt, ez abban hasonlít, hogy az emberek összefognak, mert ekkora igazságtalanságot - politikai manipulációt - nem lehet szótlanul tűrni.
Egyetlen egy dolgot érnek el ezzel, hogy még jobban kiábrándulunk ebből az országból. és ez szomorú. Igen, el lehet menni, és el is fogunk, de a tudat, hogy minden csak rosszabb lesz, nem hagy nyugodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése