A mai nap eddig az újdonságok jegyében telt. Délelőtt elkészült a Limoncello alap, hát a citromhámozás, és kézi facsarás kemény meló, és a gyümölcse még igen messze van (kb. 4 hetet fog hűtőben tölteni, némi alkohol társaságában) - Karácsonyra iható lesz.
Ami viszont a mai nap legfinomabb dolga: az amerikai palacsinta. Myreille receptjét használtam, és elismerésem :) Szuper lett. Érdekes ez a palacsinta egyébként. Mi, az itthon megszokottat lóhalálában, két serpenyővel, gyorsan csináljuk - és mérgelődünk, ha elszakad, stb. Ez viszont épp az ellenkezője: nyugisan elkészítettem a tésztát, majd elkezdtem sütögetni (halkan hozzáteszem azért, hogy több, mint egy órába telt a nyugis sütögetés). Hármat tettem egyszerre a serpenyőbe, és elvoltak magukban. Lassú tűzön, néha megfordítva sütöttem meg, pár csepp olaj kellett csak, és sok-sok türelem. De közben enni is lehetett, és itt lépett be a képbe a juharszirup.
Most az a rész következne, hogy ódát írok a juharsziruphoz, majd a palacsintához, majd a juharszirupos palacsintához. Persze, mindenkinek jobb, ha bele sem kezdek, de valami fantasztikus ízorgia volt ez (és még van jó pár db) selymesen krémes, picit édes, és éljenek a juharfák!
Most az a rész következne, hogy ódát írok a juharsziruphoz, majd a palacsintához, majd a juharszirupos palacsintához. Persze, mindenkinek jobb, ha bele sem kezdek, de valami fantasztikus ízorgia volt ez (és még van jó pár db) selymesen krémes, picit édes, és éljenek a juharfák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése